Csillaghullás nélküli kívánós éjszaka

  Tegnap volt a nyár állítólag "leghullócsillagosabb" estéje. Persze, hogy minderről, csak hajnali kettőkor értesültem, és úgy lemaradtam róluk, mint a sicc.
  Kicsit bosszankodva hajtottam álomra a fejem, majd az jutott eszembe, hogy igazából nem is tudtam volna kívánni semmit. Annyira jó most körülöttem minden. Szó szerint mindenem megvan. A boldog családi kör, a munkahelyi előrelépés, a magánéleti csoda, az igaz barátaim közelsége. Ezentúl mit kívánhatnék még? Tökéletes!
  Olyannyira, hogy újra és újra beugrik a Bridget Jones naplójának azon jelenete, hogy retteg, hogy mikor üt be a sz×r ennyi jó után? Hogy vajon tényleg megérdemlem-e, hogy boldog legyek.
Erre a barátaim azt mondják hülye vagyok. Persze, hogy az. Egy gyáva hülye.
Csak sokszor eszembe jut, hogy mennyi mindenen mentem már keresztül. Hogy hány hullócsillag vitte el magával a kívánságaimat, és semmi.
Aztán most, a semmiből, hullócsillag és hókuszpókusz nélkül rendbe jött minden, és ténylegesen boldognak mondhatom magam.
  Ezt végig gondolva, átfordultam az ágyban a másik oldalamra, és eszembe jutott mit kívánhattam volna. De hát ezt nem mondhatom el, mert akkor nem teljesül, ugye?!



A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

10 dolog, amit mindenképp meg akarok csinálni, mielőtt betöltöm a 30-at!