Vajon miért...? Párbeszéd két nő között

Mi szingli lányok, gyakran tesszük fel magunknak a kérdést: Vajon miért vagyunk egyedül?

Őszinte leszek, hihetetlen, hogy mennyit tudunk agyalni ezen. Hogy mennyi időt ölünk abba, hogy listákat készítünk a hiányosságainkról, azokról a dolgokról, amik nem tetszenek nekünk magunknak, és ennyire kevés időt fordítunk arra, hogy tegyünk is ellene. Mármint, hogy kilépjünk a kis buborékunkból, és ismerkedjünk férfiakkal.

Mit csinálunk helyette?  

Barátnőkkel bástyázzuk körbe magunkat, akikkel akár egy ping-pong meccsen, ide-oda dobálhatjuk magunknak, hogy mi az, amit kifogásolunk magunkon.  Így született meg az alábbi párbeszéd Flóra barátnőmmel - nyilvánvalóan nem így hívják, de senki nem várhatja el tőle, hogy felfedje az igazi nevét (nem mintha én nem ugyanezt tenném.)

Szóval az alábbiakban javítás nélkül olvasható a párbeszéd:

Miert vagyunk egyedul??

na, ha van kérdés, amire évek óta nem tudom a választ...

:D
felkúr

Pedig te meg csinos is vagy.

Én rá tudom fogni arra, hogy dagadt vagyok! :DD

takarodj már :DD

biztos a szar fogam miatt van

Tutira!

Vagy a grízes arcom!

meg hogy alacsony vagyok

Én meg túl magas!

szarul van levágva a körmöm

Ferdék a füleim.

szar a sminkem

Sárga a fogam.

puhos a fenekem

Narancsbőrös a combom.

sárga a körmöm

Vitiligos vagyok.

gyökér vagyok

Én is.

Még szerencse, hogy nem tudjuk...

Szóval igazából a lényeg egy. Hogy még szerencse, hogy nem tudjuk a miérteket...

K.

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán