Szédítés felsőfokon

Valahogy bennünk nőkben van egy hormon, ami ha kell, ha nem alapon a rossz fiúk felé sodor minket. Nem tudom, hogy pontosan mi az oka ennek, talán az adrenalin löket, talán az, hogy sokkal kalandosabb, mint egy kedves, kiszámítható fiú mellett lenni, de egy biztos, imádjuk ezt.

Én visszaeső rossz fiú gyűjtő vagyok. Egy cinkos mosoly, vagy egy kisebb csíny elég ahhoz, hogy visszafordíthatatlanul beleessek az illetőbe. Igazából másodpercek töredéke alatt történik. Észre sem veszem, de már a szívemet is elrabolta. És elhiszem, hogy az, hogy nem hív vissza, vagy hogy nem ír az imidzs része, és igazából ő is hasonlóan érez irántam - na persze...

Volt egy fiú, aki viccesen mindig azt mondta nekem: "Egyszer elviszlek arra a rablásra!". Nagyon imponált, tényleg. Igazából nem is értettem, hogy az csigáz jobban, amit mond, vagy ahogy mondja! De aztán amikor egyszer olvastam a nevét a bűnügyi híreknél, azért kicsit megijedtem. Mi az a határ, ameddig elmegyünk egy rossz fiúért? Meddig vagyunk hajlandóak hódolni az imidzsnek? Van egy fix életkor, amikor benő a fejünk lágya, és már engedünk a csábításnak?

K.



A kép forrása: pinterest

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik