Gyermekkor, kicsit másképp
Ha láttad a mai Kosztercsi képet, érted a téma választást. Mert vannak témák, amikről igenis beszélnünk kell!
Még akkor is, ha mi magunk 24 évesek vagyunk, és még közel s távol sehol a gyermekvállalás ötlete. Attól függetlenül igenis lehet véleményem, a mai gyerekekről. (és a szüleikről is.)
"Amikor én még kislány voltam", akkor a szülő volt az úr. Akkor szófogadóak voltunk, mert megtanultuk azt, hogy ha kicsit hangosabban is mondja, jót akar, és nem rosszat. Hogy a büntetés arra szolgál, hogy megtanuljuk, ilyet nem szabad csinálni. Mostanában, hogy rengeteget jövök - megyek a munkám miatt, és hogy aránylag sokat vagyok gyerekek között, hihetetlenül el tudok képedni. Több okból.
Először is egyszerűen hihetetlen, hogy a kiscsikók minden elektronikai eszközt jobban tudnak kezelni, mint én, 24 évesen. (az egy másik dolog, hogy mennyi időt töltenek ezek társaságában vajon, ha ennyire profik benne. )
A második, hogy hogyan beszélnek. Hogy kitől tanulják az undorító szavakat, és hogyan mernek kis pisisként úgy beszélni a szüleikkel, minthogy legalábbis a homokozóban ülő kis barátjuk lenne. Hogy hisztiznek, és üvöltöznek, és parancsolgatnak. És lehet, hogy mi is ilyenek voltunk, csak mellettünk volt két erős kezű szülő, aki nem hagyta, hogy egy egész város/vonat/iskola előtt hülyét csináljunk belőlük.
A harmadik, - amin felhördülhettek, hogy mi közöm van hozzá-, az az öltözködésük. Én kikészülök attól, hogy egy néhány éves kislánynak durvább cuccai vannak, mint Nekem. Hogy divatosabban, sőt sokszor nőcisebben (jaj de csicska ez szó) néz ki, mint én. De ez már - sok esetben - a szülő hibája. Miért nem lehet meghagyni azt a gyereket, gyereknek?
Csúszni- másznia kellene, fára másznia, leesnie, sírnia, szülői ölbe bújnia, aztán elbújni, fogócskázni, mondókázni. Nem pedig Angry Birds-öt nyomni a legújabb Apple terméken, vagy feljelenti az apját a szobafogságért!
Fiatal szülők! Hagyjátok meg a gyereketeket gyereknek!
Kis Lurkók! Ti pedig maradjatok meg annak, amik vagytok: álmokat kergető, minden csodában hívő gyermeknek! Higgyétek el, nem tart sokáig, és amikor már annyi idősek lesztek, mint az öreg Eszti néni, nagyon fogjátok sajnálni, hogy azok az évek nem tartottak tovább!
Még akkor is, ha mi magunk 24 évesek vagyunk, és még közel s távol sehol a gyermekvállalás ötlete. Attól függetlenül igenis lehet véleményem, a mai gyerekekről. (és a szüleikről is.)
"Amikor én még kislány voltam", akkor a szülő volt az úr. Akkor szófogadóak voltunk, mert megtanultuk azt, hogy ha kicsit hangosabban is mondja, jót akar, és nem rosszat. Hogy a büntetés arra szolgál, hogy megtanuljuk, ilyet nem szabad csinálni. Mostanában, hogy rengeteget jövök - megyek a munkám miatt, és hogy aránylag sokat vagyok gyerekek között, hihetetlenül el tudok képedni. Több okból.
Először is egyszerűen hihetetlen, hogy a kiscsikók minden elektronikai eszközt jobban tudnak kezelni, mint én, 24 évesen. (az egy másik dolog, hogy mennyi időt töltenek ezek társaságában vajon, ha ennyire profik benne. )
A második, hogy hogyan beszélnek. Hogy kitől tanulják az undorító szavakat, és hogyan mernek kis pisisként úgy beszélni a szüleikkel, minthogy legalábbis a homokozóban ülő kis barátjuk lenne. Hogy hisztiznek, és üvöltöznek, és parancsolgatnak. És lehet, hogy mi is ilyenek voltunk, csak mellettünk volt két erős kezű szülő, aki nem hagyta, hogy egy egész város/vonat/iskola előtt hülyét csináljunk belőlük.
A harmadik, - amin felhördülhettek, hogy mi közöm van hozzá-, az az öltözködésük. Én kikészülök attól, hogy egy néhány éves kislánynak durvább cuccai vannak, mint Nekem. Hogy divatosabban, sőt sokszor nőcisebben (jaj de csicska ez szó) néz ki, mint én. De ez már - sok esetben - a szülő hibája. Miért nem lehet meghagyni azt a gyereket, gyereknek?
Csúszni- másznia kellene, fára másznia, leesnie, sírnia, szülői ölbe bújnia, aztán elbújni, fogócskázni, mondókázni. Nem pedig Angry Birds-öt nyomni a legújabb Apple terméken, vagy feljelenti az apját a szobafogságért!
Fiatal szülők! Hagyjátok meg a gyereketeket gyereknek!
Kis Lurkók! Ti pedig maradjatok meg annak, amik vagytok: álmokat kergető, minden csodában hívő gyermeknek! Higgyétek el, nem tart sokáig, és amikor már annyi idősek lesztek, mint az öreg Eszti néni, nagyon fogjátok sajnálni, hogy azok az évek nem tartottak tovább!
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése