Első benyomásra...

Ha valakinek először mutatnak be, az általában egy stressz-helyzet. Főleg, hogyha annak, aki bemutat, fontos a bemutatott véleménye. Hogyan viselkedjünk , mit mondjunk, nem egyszerű a helyzet...

Az az igazság, hogy általában ilyenkor olyan mértékben zavarba jövünk, hogy össze-vissza beszélünk, esetleg elkezdünk lejárató dolgokat mondani a másikról.
A minap volt bent nálunk az irodában egy pár, akiknek csak a női tagját ismertük. A fiúval én akkor találkoztam először. Nem volt szimpatikus. És nem csak azért, mert össze-vissza beszélt, leszólta az irodát, és hülye tanácsokat adott a munkánkhoz, de még a lányról is úgy beszélt, mintha csak egy spanja lenne, és úgy tudna bevágódni nálunk, ha őt savazza.

Nem róható meg ezért, mert ez egy elég gyakori folyamat. Mi gyarló emberek azt hisszük, azzal, hogy lejáratjuk azt, akit a "falka már befogadott", azzal minket is bevesznek közéjük. Ha megnevetettjük a csapat többi tagját, akkor az majd könnyebben befogad.

Ez különben nem butaság, ugyanis a nevetés - kutatások által - bizonyítottan erős alapja a kapcsolatoknak. Ezért van az, hogy az a pár, akik sokat nevetnek együtt, sokkal nagyobb eséllyel maradnak együtt életük végéig. (Nyilván az ellentétére is van példa, de azt most hagyjuk.)

Szóval az, ha meg akarjuk nevettetni a nekünk újonnan bemutatkozókat, az még nem bűn. De ezt ne úgy tegyük, hogy közben valaki mást megbántunk - még a háta mögött sem. Az intelligens humort amúgy is jobban szeretik az intelligens emberek. Már pedig azok vagyunk, nem?

K. 


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik