Az el nem múló szerelmek margójára
Egyszerűen vannak szerelmek, amik nem múlnak el. Örökké a részeink maradnak. Általában ezek azok a soha be nem teljesültek, amik napok, hónapok, sőt évek után is felteszik bennünk a kérdést: Mi történt?
Valószínűleg szeretett, és én is szerettem őt. Akkor mi történt? Hol csúszott el? Hogy lettünk barátokból szeretők, majd újra barátok. Vagy mi. Mert mondjuk ezt sok mindennek nevezném - szenvedésnek, kellemetlenségnek, cikiségnek - de barátságnak nem. Ahhoz kell a bizalom. Az őszinteség. Na meg nem árt néha beszélgetni.
De mi nem beszélgetünk. Te egy éve kiléptél az életemből, és egy menyasszonnyal jöttél vissza. De ezt sem tőled tudom. Mert mi nem beszélünk. Még a szemkontaktust is olyan precízen kerülted, hogy azt egy kém is megirigyelhetné. Azt mondtad lezártad, de amikor mégis rám néztél, láttam a szemedben, hogy nem így van. De mi nem beszélünk. Így nem mondhatom el, hogy mennyire utáltalak akkor. Hogy mennyire szörnyű volt Téged mással látni. Még akkor is, ha azt szeretném, hogy boldog legyél.
De hát honnan tudhatnád ezt? Mi nem beszélünk.
Nem beszélünk, csak belehalok mindig kicsit, ha vele látlak. De ezek szerint ennek így kell lennie. Akkor is, ha fogalmam sincs, hogy mi történt...
Nem tudom, sőt sok mindent nem tudok, de egy dolog van, amiben biztos vagyok: vannak szerelmek, amik soha nem múlnak el.
Valószínűleg szeretett, és én is szerettem őt. Akkor mi történt? Hol csúszott el? Hogy lettünk barátokból szeretők, majd újra barátok. Vagy mi. Mert mondjuk ezt sok mindennek nevezném - szenvedésnek, kellemetlenségnek, cikiségnek - de barátságnak nem. Ahhoz kell a bizalom. Az őszinteség. Na meg nem árt néha beszélgetni.
De mi nem beszélgetünk. Te egy éve kiléptél az életemből, és egy menyasszonnyal jöttél vissza. De ezt sem tőled tudom. Mert mi nem beszélünk. Még a szemkontaktust is olyan precízen kerülted, hogy azt egy kém is megirigyelhetné. Azt mondtad lezártad, de amikor mégis rám néztél, láttam a szemedben, hogy nem így van. De mi nem beszélünk. Így nem mondhatom el, hogy mennyire utáltalak akkor. Hogy mennyire szörnyű volt Téged mással látni. Még akkor is, ha azt szeretném, hogy boldog legyél.
De hát honnan tudhatnád ezt? Mi nem beszélünk.
Nem beszélünk, csak belehalok mindig kicsit, ha vele látlak. De ezek szerint ennek így kell lennie. Akkor is, ha fogalmam sincs, hogy mi történt...
Nem tudom, sőt sok mindent nem tudok, de egy dolog van, amiben biztos vagyok: vannak szerelmek, amik soha nem múlnak el.
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése