Alkotni nehéz
Miközben pörgetem a Facebookot, és azon agyalok, hgy írnom kellene, elém ugrik egy kép, amin egy volt évfolyamtársam van. Nem is hasonlít arra a lányra, aki akkor volt, mikor még ismertem. Most egy mindig tökéletes sminkkel és frizurával megjelenő, szilikon mellű szépség, addig pedig egy komplexusokkal küzdő, és verekedésekről híres kis csitri volt.
Amióta beindult csodálatos modell karrierje, minden nap kipakol magáról egy iszonyat beállított, lélegzetelállító képet, vagy épp egy fehérneműs, készülődös, fotózásra váró, barátnős "werket". Ameddig bámulom a róla készült képet arra gondolok, hogy ő is minden nap posztol, akár csak én. Ő is mindennap kiad egy terméket magáról, tájékoztatja a "közönségét", hogy éppen hogy halad az életével, hogy épp mi van vele, vagy hogy mit is érez.
Akkor ő is alkot? - merül fel bennem a kérdés, és ahogy összehasonlítom, az ő interakcióit, az enyémekkel, vagy az ő "lájkszámait" az enyémekkel kissé elkeseredem. Ő sokkal jobban teljesít. Ő a testével dolgozik, én az agyammal, a lelkemmel, és az ujjaimmal. Én gépelek, ő másokat gépelésre késztet. Neki férfiak írják nyálcsorgatva a kommenteket, nekem jó, ha néha ír férfi kommentet.
És amikor ezen végig rágom magam, az jut eszembe, hogy milyen igazságtalan ez az egész...
De aztán felvillan az Edison lámpa a fejemben - ami az övében valószínűleg soha - és arra gondolok, hogy az ő teste egyszer megöregszik, de az én gondolataim, még akkor is meglesznek! Há!
Amióta beindult csodálatos modell karrierje, minden nap kipakol magáról egy iszonyat beállított, lélegzetelállító képet, vagy épp egy fehérneműs, készülődös, fotózásra váró, barátnős "werket". Ameddig bámulom a róla készült képet arra gondolok, hogy ő is minden nap posztol, akár csak én. Ő is mindennap kiad egy terméket magáról, tájékoztatja a "közönségét", hogy éppen hogy halad az életével, hogy épp mi van vele, vagy hogy mit is érez.
Akkor ő is alkot? - merül fel bennem a kérdés, és ahogy összehasonlítom, az ő interakcióit, az enyémekkel, vagy az ő "lájkszámait" az enyémekkel kissé elkeseredem. Ő sokkal jobban teljesít. Ő a testével dolgozik, én az agyammal, a lelkemmel, és az ujjaimmal. Én gépelek, ő másokat gépelésre késztet. Neki férfiak írják nyálcsorgatva a kommenteket, nekem jó, ha néha ír férfi kommentet.
És amikor ezen végig rágom magam, az jut eszembe, hogy milyen igazságtalan ez az egész...
De aztán felvillan az Edison lámpa a fejemben - ami az övében valószínűleg soha - és arra gondolok, hogy az ő teste egyszer megöregszik, de az én gondolataim, még akkor is meglesznek! Há!
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése