vágyni a szerelemre

Napok óta nagytakarítok. Rendezgetek, kihúzok, betolok, előkaparok régi emlékeket. Talán pont ezért tart olyan sokáig ez az egész, mert 10 percenként belemélyedek egy könyvbe, egy emléklapba, vagy egy kezdetleges versfoszlányba. A szobám, ami 2007 óta (tehát épp) 10 éve az enyém, rengeteg titkot rejt. Sok formája volt, sokféleképpen volt berendezve, sok embert látott, és sok érzésemet elzárta.

A barátaim (akik tényleg, úgy Isten igazából ismernek) tudják, hogy mindig szerelmes vagyok. De tényleg. Megállás nélkül. Előbb vagyok szerelmes, s aztán keresem hozzá a megfelelő férfit. Ezt a "remek" tulajdonságomat Édesanyától örököltem. Szerinte ő a szerelembe szerelmes.

Ez önmagában olyannyira nem lenne szörnyű. Ha emellé folytonos párkapcsolat társulna. De nem. Ehelyett évek óta egyedül vagyunk, mindketten.  És hogy ez mennyire szomorú, arra a nagytakarítás közben jöttem rá:

A könyvespolcot pakoltam éppen, válogattam a könyvek között, amiket még fogok olvasni, és amiket inkább elajándékoznék. Az egyik ilyen közülük egy munkafüzet. Gyanútlanul belelapoztam, és megálltak az ujjaim egy dupla lapon. Vágyaim - állt a lap tetején, és már előre mosoly húzódott az arcomon, hogy vajon a kis harmadikos Esztike mit írhatott le. Az első feladat szerint fel kellett sorolni a vágyakat, a másodikban rangsorolni. A vágyaim között szerepelt a Legyen több időm biciklizni!, a 3.A-s fiúk ne csúfoljanak Zsiráfnak!, a Legyenek jók a jegyeim!, és nem meglepő módon a Banu Tibi legyen szerelmes belém! (Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy ki az a Banu Tibi, de valószínűleg nem ez a lényeg.)

Kellemeset mosolyogtam, aztán, amikor a tekintetem lejjebb vittem elkerekedett a szemem. De csak egyetlen pillanatra. A rangsorban első helyen állt a Legyen szerelmes belém Banu Tibi! és két sor kihagyás után jött a következő vágy. (A legutolsó a Legyen több időm biciklizni!, úgyhogy hivatalosan is kijelenthetjük, hogy már akkoriban is háttérbe szorították az érzelmeim a mozgást!)

És ha jobban végiggondolom, mégsem meglepő. Hiszen óvodás korom óta vágyom a szerelemre. És talán azért erre vágyom a leginkább, mert minden mást megkaptam már....


K.




A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik