Szerdák meg mindenek
Amióta dolgozó ember lettem (tehát a hetem 80%-át egy irodában, gép mögött töltöm) a napjaim totálisan összefolynak. Csak a naptár alapján tudom, hogy éppen hol járunk.
Ma körülbelül egy óra múlt, mire rájöttem, hogy szerda van. És akkor belém hatolt a gondolat: ma buli nap van Debrecenben. Évekig ilyenkor már kéjes lázban égtem, hogy vajon ki lesz ott este, mit vegyek fel, mennyit egyek, hogy bírjak inni, és egyáltalán mit fogunk fogyasztani.
Lázban égtünk reggeltől, és hatalmas élvezettel készültünk arra, hogy átmulassuk az egész éjszakát, és négy körül hazakullogjunk a kollégiumba.
Mielőtt elkezdtem az egyetemet, hat évig kézilabdáztam. A szerda volt a főedzés napja. Minden szerdán úgy keltem, hogy végre hódolhatok a szerelmemnek, mozoghatok, futkározhatok, szórhatom a gólokat, azt csinálhatom, amit szeretek. Különleges nap volt. Az órákat úgy ültem végig, mint akinek besózták a seggét, csak legyen már vége, húzzunk ebédelni, és irány a Spori! Egy egészségügyi cigaretta, és mehet az edzés. Hatalmas barátságok, kellemes elfáradás, hihetetlen sportélmény. Ez jellemezte a középiskolai szerdáimat.
Most meg? Ülök egy irodában, alma levet szürcsölök, rendezvényeket szervezek, FB oldalakat kezelek, és azon gondolkozom, milyen nap is van ma? Aztán, amikor rájövök, hogy szerda,
a szám nosztalgikus mosolyra húzódik, és az jut eszembe, vajon öt év múlva ezekre a szerdákra hogy fogok visszaemlékezni...
Ma körülbelül egy óra múlt, mire rájöttem, hogy szerda van. És akkor belém hatolt a gondolat: ma buli nap van Debrecenben. Évekig ilyenkor már kéjes lázban égtem, hogy vajon ki lesz ott este, mit vegyek fel, mennyit egyek, hogy bírjak inni, és egyáltalán mit fogunk fogyasztani.
Lázban égtünk reggeltől, és hatalmas élvezettel készültünk arra, hogy átmulassuk az egész éjszakát, és négy körül hazakullogjunk a kollégiumba.
Mielőtt elkezdtem az egyetemet, hat évig kézilabdáztam. A szerda volt a főedzés napja. Minden szerdán úgy keltem, hogy végre hódolhatok a szerelmemnek, mozoghatok, futkározhatok, szórhatom a gólokat, azt csinálhatom, amit szeretek. Különleges nap volt. Az órákat úgy ültem végig, mint akinek besózták a seggét, csak legyen már vége, húzzunk ebédelni, és irány a Spori! Egy egészségügyi cigaretta, és mehet az edzés. Hatalmas barátságok, kellemes elfáradás, hihetetlen sportélmény. Ez jellemezte a középiskolai szerdáimat.
Most meg? Ülök egy irodában, alma levet szürcsölök, rendezvényeket szervezek, FB oldalakat kezelek, és azon gondolkozom, milyen nap is van ma? Aztán, amikor rájövök, hogy szerda,
a szám nosztalgikus mosolyra húzódik, és az jut eszembe, vajon öt év múlva ezekre a szerdákra hogy fogok visszaemlékezni...
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése