A légy zümmögése
Amikor hallom egy légy zümmögését, mindig az ökörítófülpösi nyarak jutnak eszembe. A kis tv halk moraja, a zizegő ventilátor, a hatalmas nyári dunna. A Nagymamám, akit ezen a nyáron már nem látogathatok meg.
S most azt érzem, hogy még annak a nyomorult légynek a zümmögését is hallgatnám, még esküszöm hessegetném is magamról, ha lenne lehetőségem arra, hogy még egyszer ott lehessek.
Az ember nincs erre felkészülve. Egyszerűen nincsen erre bevett gyakorlat. Mert az ember nem tudja mikor szólítja magához a jó Isten. Pedig, ha Ő tudta volna biztos szól. Szól, hogy még utoljára legyünk ott. Hogy még egyszer beleszólhasson abba, hogy nem jól mosogatok. Hogy még egyszer kinevessen, ahogy a fűben fekszem kabátban és sálban, míg a többiek már rég rövidnadrágot hordanak. Hogy aggódjon a holnap miatt, hogy elmondhassa, hogy ne legyen belőlem hazug újságíró, és hogy csak az viszi valamire, aki élete végéig tanul. Felolvasna egy Ady verset, újra elmondaná, hogy ő volt a kedvence, majd könnyes szemmel bocsánatot kérne, amiért újra a ruhánkat bántotta. Aztán megkérne, hogy vigyem ki azt, vagy hozzam be ezt, majd közben cinkos mosollyal megkérdezné: "Na és? Van valami fiú?".
Mindeközben én meg csak hessegetném a hülye legyeket. És igazából azt is csinálom. Csak már Ő nincs ott...
S most azt érzem, hogy még annak a nyomorult légynek a zümmögését is hallgatnám, még esküszöm hessegetném is magamról, ha lenne lehetőségem arra, hogy még egyszer ott lehessek.
Az ember nincs erre felkészülve. Egyszerűen nincsen erre bevett gyakorlat. Mert az ember nem tudja mikor szólítja magához a jó Isten. Pedig, ha Ő tudta volna biztos szól. Szól, hogy még utoljára legyünk ott. Hogy még egyszer beleszólhasson abba, hogy nem jól mosogatok. Hogy még egyszer kinevessen, ahogy a fűben fekszem kabátban és sálban, míg a többiek már rég rövidnadrágot hordanak. Hogy aggódjon a holnap miatt, hogy elmondhassa, hogy ne legyen belőlem hazug újságíró, és hogy csak az viszi valamire, aki élete végéig tanul. Felolvasna egy Ady verset, újra elmondaná, hogy ő volt a kedvence, majd könnyes szemmel bocsánatot kérne, amiért újra a ruhánkat bántotta. Aztán megkérne, hogy vigyem ki azt, vagy hozzam be ezt, majd közben cinkos mosollyal megkérdezné: "Na és? Van valami fiú?".
Mindeközben én meg csak hessegetném a hülye legyeket. És igazából azt is csinálom. Csak már Ő nincs ott...
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése