Megijedtem
Megijedtem.
Megijedtem ettől a helyzettől
Megijedtem a szemedtől
Megijedtem az érzéstől,
Megijedtem mindentől.
Megijedtem az elejétől
Megijedtem attól, mi lehetne a vége
Megijedtem attól, hogy mit kellene tennem érte.
Megijedtem tőled, és megijedtem közben magamtól
Megijedtem a bennem felsejlő alaktól
Attól, akit magad mellett láttam magamban
S láttam azt, hogy benned, demégis magamban ragadtam.
Hogy nem lennék ugyanaz, hogy valaki más volnék
Hogy a nagy családi selfieken valami bárgyú vigyort tolnék
Mutogathatnál mindenkinek, hogy nézd Ő itt a barátnőm!
Én meg kívánnám a halált csőőőő
Cső, te hazug kurva, aki azt se tudod mit akarsz!
A szingliség miatt sírsz, aztán egy fickóért kaparsz,
És amikor ne adj Isten, ő visszakapar érted
Megijedsz attól, hogy már érzed
Vagy hogyha nem is azt, valami olyasmit,
Megijedsz az érzéstől, mert feléd nyit
De ha minden zárva, akkor a klausztrofóbiád jön elő
És a következő fickónak is azt mondod, hogy Helőő!
És szépen összebarátkoztok, megismerkedtek
És amikor összeérnének a szívek
Benyomod a fékpedált
S egy pillanatra az egész világ megállt
S állsz ott egyedül. Semmi zaj, semmi mozgás
Csak Te vagy és a zsongás
A szerelem, az érzelem, a vágy, a szenvedély
Tok mindegy, minek nevezzük, mindannyiunkban benne él
És nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen hülye,
Vagy tényleg mindannyian megijedünk tőle?!
Megijedtem ettől a helyzettől
Megijedtem a szemedtől
Megijedtem az érzéstől,
Megijedtem mindentől.
Megijedtem az elejétől
Megijedtem attól, mi lehetne a vége
Megijedtem attól, hogy mit kellene tennem érte.
Megijedtem tőled, és megijedtem közben magamtól
Megijedtem a bennem felsejlő alaktól
Attól, akit magad mellett láttam magamban
S láttam azt, hogy benned, demégis magamban ragadtam.
Hogy nem lennék ugyanaz, hogy valaki más volnék
Hogy a nagy családi selfieken valami bárgyú vigyort tolnék
Mutogathatnál mindenkinek, hogy nézd Ő itt a barátnőm!
Én meg kívánnám a halált csőőőő
Cső, te hazug kurva, aki azt se tudod mit akarsz!
A szingliség miatt sírsz, aztán egy fickóért kaparsz,
És amikor ne adj Isten, ő visszakapar érted
Megijedsz attól, hogy már érzed
Vagy hogyha nem is azt, valami olyasmit,
Megijedsz az érzéstől, mert feléd nyit
De ha minden zárva, akkor a klausztrofóbiád jön elő
És a következő fickónak is azt mondod, hogy Helőő!
És szépen összebarátkoztok, megismerkedtek
És amikor összeérnének a szívek
Benyomod a fékpedált
S egy pillanatra az egész világ megállt
S állsz ott egyedül. Semmi zaj, semmi mozgás
Csak Te vagy és a zsongás
A szerelem, az érzelem, a vágy, a szenvedély
Tok mindegy, minek nevezzük, mindannyiunkban benne él
És nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen hülye,
Vagy tényleg mindannyian megijedünk tőle?!
K.
A kép forrása: giphy
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése