Hullámcsat
Annyit beszélünk arról, amit nem tudunk.
Beszéljük most azokról, amiket felfog az agyunk.
Tudod az van, hogyha elkezdek egy sorozatot, ami valami szakmához kötődik, rögtön eltanulok mindent.
Tudom mi az a tahikardia, szívesen bemosakodnék Sheperdhöz, vagy töltenék 200-ra.
Vagy 200-at mondjuk.
Mert mindannyian tudjuk, hogy van az a szar nap, amikor úgy érzed, nincs kiút, csak be, mármint az italnak
És rád a barátaid szavai sem hatnak, se hétnek, se nyolcnak nem számítanak, és ez így neked nyolc.
Mert igenis van olyan, hogy nem érzel semmit
Hogy egy újabb fiú felnyit, pumpálja a szíved a saját kezével, aztán egyszer csak elengedi, és közli, hogy a halál ideje 8 óra 47 perc.
Megint ezek a fránya számok,
Tudod sosem voltam az a fajta, aki összetud adni két számot, maximum két szájat.
Na ja. Az a része nagyon jól megy.
És sokszor azt is tudom, hogy intubálnom kellene saját magam, és a tappancsokkal kiütni a szívem, hogy "Hahó, élsz még?!"
Mert az élet egy kibaszott vonat, és nem, kurvára nincs rajta vészfék, csak kurvák, de ők jó sokan, és jósokon keresztül vergődve sem jövök rá, hogy miért ők és miért nem én.
De ne beszéljünk arról amit nem tudok.
Tahikardia: görög eredetű szó, azt jelenti, a megszokottnál gyakoribb szívverés.
Tehát a pillanat, amikor a szemébe nézel egy zsúfolt terem egyik végéből, aztán alig pillantasz, és ott terem melletted, majd rájössz, hogy itt neked babér nem terem, mert túl nagy a termeted.
Mert úszógumi tart fent a vízen, és sajnos ezt nem lehet csak úgy leengedni...
Na ilyenkor szoktam elengedni, és fogadkozom magamnak, hogy holnaptól nekiállok az edzésnek, hogy nemet mondok az evésnek, és én is leszek szupervékony, üresfejű liba, csak tudod ebben az a hiba, hogy semmivel sem lenne jobb.
Aztán a következő fiúnál sztereotípia mentesen lépsz be a sztereotól harsogó helyre, haj és smink rendbe, előbbiben rengeteg hullámcsat, utóbbiban rengeteg munka. Majd látod a fején, hogy unja, hogy smink és hullámcsat ide vagy oda: NEM TE KELLESZ!
És az is biztos, hogy tök mindegy, hogy mennyi hullámcsatot veszek, mert tuti, hogy mindet elhagyom. És szépen lassan rájövök, hogy én is csak egy hullámcsat vagyok, akit valaki felelőtlenül a műtőben elhagyott.
Beszéljük most azokról, amiket felfog az agyunk.
Tudod az van, hogyha elkezdek egy sorozatot, ami valami szakmához kötődik, rögtön eltanulok mindent.
Tudom mi az a tahikardia, szívesen bemosakodnék Sheperdhöz, vagy töltenék 200-ra.
Vagy 200-at mondjuk.
Mert mindannyian tudjuk, hogy van az a szar nap, amikor úgy érzed, nincs kiút, csak be, mármint az italnak
És rád a barátaid szavai sem hatnak, se hétnek, se nyolcnak nem számítanak, és ez így neked nyolc.
Mert igenis van olyan, hogy nem érzel semmit
Hogy egy újabb fiú felnyit, pumpálja a szíved a saját kezével, aztán egyszer csak elengedi, és közli, hogy a halál ideje 8 óra 47 perc.
Megint ezek a fránya számok,
Tudod sosem voltam az a fajta, aki összetud adni két számot, maximum két szájat.
Na ja. Az a része nagyon jól megy.
És sokszor azt is tudom, hogy intubálnom kellene saját magam, és a tappancsokkal kiütni a szívem, hogy "Hahó, élsz még?!"
Mert az élet egy kibaszott vonat, és nem, kurvára nincs rajta vészfék, csak kurvák, de ők jó sokan, és jósokon keresztül vergődve sem jövök rá, hogy miért ők és miért nem én.
De ne beszéljünk arról amit nem tudok.
Tahikardia: görög eredetű szó, azt jelenti, a megszokottnál gyakoribb szívverés.
Tehát a pillanat, amikor a szemébe nézel egy zsúfolt terem egyik végéből, aztán alig pillantasz, és ott terem melletted, majd rájössz, hogy itt neked babér nem terem, mert túl nagy a termeted.
Mert úszógumi tart fent a vízen, és sajnos ezt nem lehet csak úgy leengedni...
Na ilyenkor szoktam elengedni, és fogadkozom magamnak, hogy holnaptól nekiállok az edzésnek, hogy nemet mondok az evésnek, és én is leszek szupervékony, üresfejű liba, csak tudod ebben az a hiba, hogy semmivel sem lenne jobb.
Aztán a következő fiúnál sztereotípia mentesen lépsz be a sztereotól harsogó helyre, haj és smink rendbe, előbbiben rengeteg hullámcsat, utóbbiban rengeteg munka. Majd látod a fején, hogy unja, hogy smink és hullámcsat ide vagy oda: NEM TE KELLESZ!
És az is biztos, hogy tök mindegy, hogy mennyi hullámcsatot veszek, mert tuti, hogy mindet elhagyom. És szépen lassan rájövök, hogy én is csak egy hullámcsat vagyok, akit valaki felelőtlenül a műtőben elhagyott.
K.
A kép forrása: freepik.com
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése