Elmúlik

Annyira gyorsan. Akár egy villanás. Az egyik pillanatban még igen, a másikban már egy büdös nagy nem. Nem. Nem tudom megmagyarázni. Csak ülök, bámulok magam elé, a miérteket keresem. Már fáj a fejem, de még mindig nem találom őket.
Mi ez a fojtogató érzés? Miért érzem magamat rossz embernek? Nem csináltam semmi rosszat. Csupán érzek. Vagy még pontosabban nem érzek. Miért nem érzem azt, amit kellene? Mi a probléma?
És ha van, az bennem van, vagy benne? És miért nem jövök rá? Miért nem értem? Miért nem érzem? Mi a baj velem? Mi a baj vele?

A válasz mindkettőre semmi. De ez a tanácstalanságomon nem enyhít. Az érzés nem múlik, a könnyek nem szűnnek, a fojtogató érzés marad. Aztán a semmiből egyetlen szó jelenik meg az elmémben. Hatalmas, szinte villogó betűkkel csak egyetlen egy piciny szó van a fejemben:

elmúlik.

K.



A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik