Ugyanolyannak maradni...
Amikor megszületsz, még nem tudod mi a helyzet
Nem ismered a hangokat, a fényeket, a téli hópelyhet
Csak nézel nagy érdeklődő szemekkel mindent,
Nem ismertél jót, s rosszat, ördögöt és Istent.
S cseperedni kezdtél, lábra álltál, megfordultál
Táncoltál, koszoltál, hisztiztél és kiabáltál
Már kaptál egy kis szabadságot,
Próbáltad kizárni a zavartságot.
Mert nem értettél még mindent, de ez változott az idővel
Elkezdtél foglalkozni a számokkal, írással, a cipőkkel
S megjelentek képben a fiúk, de csak teljes titkokban
S volt olyan, hogy szünetben jártál tilosban.
Volt hogy nem mondtál el otthon egy rossz jegyet
Hogy végig szenvedtél emiatt egy teljes hetet
Hogy keserű szájízzel indultál a suliba
De annál nagyobb lendülettel a hétvégi buliba.
S cseperedtél, észre sem vetted, és a giminek vége már
Hogy rád az osztályfőnök helyett az egyetem vár
Hogy ott is csak pörögsz búgócsiga módra
Hogy nagyobb figyelmet fordítasz egy évadra, mint egy epizódra
Pedig mindez csak egy epizód, egy-egy lépés az életvonalon
Egy-egy rövid utazás a végtelen vonaton
De a legfontosabb nem szaladni, fennakadni, vagy tagadni
A legfontosabb: ugyanolyannak maradni...
Maradni a napos oldalon, mosolyogva sétálni
Olykor-olykor összejönni, olykor pedig szétválni
Megcsinálni mindent, semmit meg nem bánva
Egy egész életet csak erre szánva...
Nem ismered a hangokat, a fényeket, a téli hópelyhet
Csak nézel nagy érdeklődő szemekkel mindent,
Nem ismertél jót, s rosszat, ördögöt és Istent.
S cseperedni kezdtél, lábra álltál, megfordultál
Táncoltál, koszoltál, hisztiztél és kiabáltál
Már kaptál egy kis szabadságot,
Próbáltad kizárni a zavartságot.
Mert nem értettél még mindent, de ez változott az idővel
Elkezdtél foglalkozni a számokkal, írással, a cipőkkel
S megjelentek képben a fiúk, de csak teljes titkokban
S volt olyan, hogy szünetben jártál tilosban.
Volt hogy nem mondtál el otthon egy rossz jegyet
Hogy végig szenvedtél emiatt egy teljes hetet
Hogy keserű szájízzel indultál a suliba
De annál nagyobb lendülettel a hétvégi buliba.
S cseperedtél, észre sem vetted, és a giminek vége már
Hogy rád az osztályfőnök helyett az egyetem vár
Hogy ott is csak pörögsz búgócsiga módra
Hogy nagyobb figyelmet fordítasz egy évadra, mint egy epizódra
Pedig mindez csak egy epizód, egy-egy lépés az életvonalon
Egy-egy rövid utazás a végtelen vonaton
De a legfontosabb nem szaladni, fennakadni, vagy tagadni
A legfontosabb: ugyanolyannak maradni...
Maradni a napos oldalon, mosolyogva sétálni
Olykor-olykor összejönni, olykor pedig szétválni
Megcsinálni mindent, semmit meg nem bánva
Egy egész életet csak erre szánva...
Kosztercsi
 |
| Fotó: Marton Balázs |
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése