Búgócsiga

Búgócsigaként búgok, néha meg dúlok-fúlok
Fel s alá szaladgálok, van olyan, hogy meg-megállok
Aztán elesek, majd felállok, magamról sokat nem tudok
Örök hallgatásba fordulok

Mert mint a csigához, mikor hozzáérnek
Olyan vagyok én, ha jönnek a kérdések
Mert sokszor magam sem tudom, hogy mit is akarok,
Hogy maradjak meg kicsinek, akkor is, ha hívnak a nagyok?


És kicsit lassú is vagyok, búgás ide vagy oda,
És lusta is, hiába ez a palota
Mely a hátamat nyomja
De legalább valaki szemeit enyémre fonja

S csigaszerelemben élek egy cellux tépővel
Örök harcban állok a csigalépcsővel,
Mert hogy nevezhetnek el valamit rólam, amit meg se tudok mászni
Bár, legalább onnan nem esek le, na ez kész mázli.


És tudod kis barátom, lehet, hogy engem sok gúnyszó ér
De a legvégén egyek leszünk: elefánt, farkas, egér
S az állatmennyben majd csak annyit kérdeznek meg:
"Ki élt folyamatosan pörgős, jóformán búgó életet?".

Én akkor majd széles vigyorra húzom csigaszámat
Felemelem a nehéz csigaházat
Nyálkát húzva előre csúszok
S az Isten fülébe csak ennyit búgok:

"Lehet, hogy kicsi vagyok, és lassú, mint a lajhár
Hogy belőlem nem lett volna jó hajcsár
De a szívem az akkora, mint egy mamut
Kérlek nyisd ki előttem a kaput..

Bepörgök rajta, s már itt sem vagyok
Soha nem felejtem el ezt a napot
Megérte lent a Földön jónak lenni
Így kell stílusosan, búgócsigaként mennybe menni..."

K.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán