Olyan sokszor...


Olyan sokszor nem figyelünk a részletekre... A cigaretta füst, a vízcseppen megcsillanó napfény, a pihe, ami egyszer csak a semmiből arcon vág...mind-mind egyszeri és utánozhatatlan!

Olyan sokszor elmegyünk a gyengék mellett. Tán attól félünk átragad ránk? Vagy tán leszívja a mi erőnket? Egyik sem... Csak gyávák vagyunk. Mivel utáljuk, ha esendőnek látnak, és utáljuk látni az esendőket.

Olyan sokszor veszünk el a világban. Csak bolyongunk a sötét labirintusban és újra és újra ugyanoda lyukadunk ki. Lámpás nélkül bóklászunk és igazából csak a lábunk visz. De a fejünknek fogalma sincs, hogy merre.

Olyan sokszor haragszunk feleslegesen. Értünk félre mondatokat, veszünk szívünkre  szavakat, amiket építő jelleggel küldenek nekünk. De nem is érdekel. Haragszunk. Ez a hobbink.

Olyan sokszor nem mondjuk ki: Szeretlek! Pedig ez csak egy szó. Egy szó, ami szép, és nyilvánvalóan nehéz a szájnak, de mennyivel könnyebb utána a szív. Mennyivel egyszerűbb utána az élet.

Olyan sokszor elfelejtkezünk magunkról. Rohanunk, és szaladunk, kergetünk valami olyan eszmét, amit talán sosem fogunk meg, és soha nem is éreztük sajátunknak. De megyünk, s lepkevadász módjára kémleljük az eget, hátha feltűnik valahol, az a bizonyos nagy.... valami.

Olyan sokszor elfelejtünk hálát adni. Megállni, és megköszönni. Mindent. Jót s rosszat egyaránt. Hálát adni a bolondos barátokért. A rosszul indult napért, ami jóba csapott át. A napsütésért egy esős nap végén. A meleg lakásért egy fagyoskodós hazamenetel után. Annyi minden van, amiért hálásak lehetünk. Csak meg kell látnunk... a részleteket!

K.


U.I.: A képért köszönet Papp Fruzsinak!


Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik