Kisvárdai slamszög

Kisvárda, Kisvárda be csodás

Itthon minden nap olyan más

Mert az utcán menve ismerek kicsit-nagyot

Ez az a hely, ahol otthon vagyok.

Itt estem le először fáról

Cseresznye volt, a szemem előtt látom

S szinte érzem a vér szagát keveredni a cseresznye ízével

Tudom, hogy mindent kilehetett magyarázni az izével.

Ez az a város, ahol először szerelmes voltam

Takács Peti volt az a nagy kan

Aki a hajamat húzgálva homokot dobott rám

Azt hittem ettől jobb nem is lehet tán.

Itt szereztem először igaz barátot

S együtt terveztük az ikerházat, az összejáró családot

Aztán itt kellett rajönnöm, hogy az élet kegyetlen

Azt, hogy mióta nem láttam, már években

Számolom. Számolom és számolom, azt, hogy mi minden köt ide

Hogy voltam szálló fióka, és bús gerlice

És lettem felnőtt, aki egy remek helyen felnőtt

Aki mindig ábrándozva nézett minden felhőt.

Mert Kisvárdán még a felhők is másmilyenek

Hol olyanok, hol pedig ilyenek

De egy biztos: szívemnek kedvesek.

Hogyan is lehetne ez másképpen,

Hiszen az anyaoroszlán is hányféleképpen

Védi meg kicsinyét. Így véd engem kicsiny városom

Neki rengeteg hálával tartozom.

Szóval, édes Kisvárda, otthonom, kedvesem

Köszönöm a perceket,amiket vagy édesen,

Vagy szenvedve töltöttem nálad.

Köszönöm a kitöltött italokat, 

a Makkászt, 

Pista bácsi nagy ász, 

Köszönöm, hogy itt vették el, 

majd törték össze a szívem,

Köszönöm, hogy újra és újra visszaszedtem

Köszönöm, hogy a nagymumim itt főzött nekem lekvárt,

Köszönöm a gyönyörű kisvárdai várt, 

Köszönök mindenkit, aki valaha rám várt

Köszönöm, hogy itt élhetek

Hogy innen mindent elvihetek

Mind a lelkembe, mind a tarsolyomba

Köszönöm Kisvárda, hogy fogadtál a markodba.

Hogy reám vigyázol, hogy több leszek tőled.

Édes Kisvárda: szeretlek, szeretlek, szeretlek!

K.

GYERE NYALOM, MEGYÜNK VÁRDÁBA!

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán