Hazudni a világnak, hazudni magadnak

Eszedbe jutott-e már egyszer is
Hogy a hazugság, nem csak szó, hanem szer is
Mert megmérgez belülről, ha magadra halmozod
Mert egyszerre meghal a szíved, ha már nem mozog.

Hazudsz a világnak, üzened: jól vagyok
Közben a könnyeid meg olyan nagyok,
Hogy egy kis béka összeroskadna alatta
Mert az erejét meghaladta

Ahogy téged meghalad a hazugság áradat
És már nem is tudod, mi lehet a szív alatt
Mert te is elhiszed, amit a világnak üvöltesz
Mert minden időt a hazugságban töltesz.

Ezzel kelsz, s fekszel, ez kísér el az álmodban
S hiába próbáltam, hogy újra s újra rád kiáltottam
Sikítottam, toporzékoltam, hagyd abba, térj észhez!
Nem is vagy méltó ehhez a névhez

Nem teheted, hogy magadnak, s a világnak is hazudsz
Őszinte leszek, ezzel semerre el nem jutsz
A start vonalnál állhatsz majd indulásra készen
a szemeden látszik, hogy nem érted egészen.

Vedd le az álarcod, mutasd meg ki vagy
Legyél te az, aki mindent hátrahagy
Aki a hazugságból kilépve, végre igazivá válik
Akiről minden máz, és hazug festék örökre lemállik.


K.



A kép forrása: freepik.com

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik