Egy személy, két arc

Az az igazság, hogy rengetegszer használom azt, hogy az az igazság. De ha egyszer szeretek őszinte lenni na. Szóval azon gondolkodom mostanában, hogy nem tudom eldönteni mi történik odabent. Nyilván mindannyian tudjuk, hogy két énünk van. Vagy az is lehet, hogy csak én vagyok ennyire skizofrén. Mert folyamatosan verekszik bennem a femme fatale és a tökös csaj. Egyfolytában. Hol az egyik, hol a másik kerül fölénybe, és igazából nem is tudom, hogy ez baj-e. Mármint mennyire unalmas lenne már, mindig tökéletes sminkkel magassarkúban grasszálni, és kihagyni egy Mikee bulit,vagy száműzni a fullcapeimet. És nincsen is ezzel baj. Hogy kettőként vagyok egy. Hogy van egy másik oldalam is.

Kérdés csak az, hogy ez a kettősség meddig tartható? Hogy vajon 40 évesen is bólogatok majd a Hősök koncerten, és üvöltöm, hogy "30 felett rapet hallgatni még mindig ildomos"? Vagy kénytelen leszek megkomolyodni, és kiskosztümben fogok ülni egy irodában egy gép mögött?
Meddig tarthat az, hogy ha olyanom van, akkor rátéve a világra kapucnit a fejemre csapva, fülest bedugva csak úgy duzzogok? Hogy ha nincs kedvem lánynak lenni, akkor nem vagyok....

Mert a kettősség az életünk része. Egy Dr. Jekyll és Mr. Hyde körforgás az egész... A kérdés csak az hogy melyik győzedelmeskedik a végén.

K.

A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán



Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik