Érezted már...?
Érezted már úgy, hogy jó helyen vagy, de mégsem érzed jól magad?
Hogy olyan vagy, mint légy a pókhálóban, ki balgaságában beleragad,
Hogy fogszorítva menekülnél, de mégsem
Hogy úgy érzed, rendben van, ezzel megelégszem.
Aztán másnap meg kitörnél a ketrecből, hisz fogoly vagy, tudod
A körkörös vitákat, már zsigereidből unod
És ha kinyitnád a szádat, akkor lecsendesítenek egyből
És tök mindegy, hogy vérzel-e egyszerre több sebből.
És az égen sem süt ki a nap, csak ez a borongó, mindig
Szimba vagy belül, ki nem jut el a szirtig
Csak kapálózik egy helyben, láthatatlan ellenféllel,
Versenyt futva a legesleggyorsabb széllel...
Érezted már úgy, hogy egyedül vagy, pedig körülötted ezren?
Hogy te leszel az egyetlen, ki nem éli túl egyben
Hogy egy szélmalom csatát vívsz saját magaddal
Hogy te vagy aki ellök, és egyszerre marasztal.
Hogy önmagad ellensége és barátja is vagy
Hogy te vagy a labda, kit feldobnak, s fönnakad
Hogy egy porszem vagy, a hatalmas gépezet legalján
Hogy csak egy véres aláírás leszel a lapalján.
S ha évek múltán újra rákérdezel magadtól
Hogy érezted-e már magad egyedül, s nyomorultul
Jusson eszedbe ez az esős nap
S sose érezd, hogy villámcsap.
Gondolj arra, hogy sok rossz után, csak jó jöhet
Hogy sok bút, majd nagy öröm követ
S érezd úgy, hogy lesz ez még így se
Érezd majd azt, hogy a nyomorúságnak vége.
Hogy olyan vagy, mint légy a pókhálóban, ki balgaságában beleragad,
Hogy fogszorítva menekülnél, de mégsem
Hogy úgy érzed, rendben van, ezzel megelégszem.
Aztán másnap meg kitörnél a ketrecből, hisz fogoly vagy, tudod
A körkörös vitákat, már zsigereidből unod
És ha kinyitnád a szádat, akkor lecsendesítenek egyből
És tök mindegy, hogy vérzel-e egyszerre több sebből.
És az égen sem süt ki a nap, csak ez a borongó, mindig
Szimba vagy belül, ki nem jut el a szirtig
Csak kapálózik egy helyben, láthatatlan ellenféllel,
Versenyt futva a legesleggyorsabb széllel...
Érezted már úgy, hogy egyedül vagy, pedig körülötted ezren?
Hogy te leszel az egyetlen, ki nem éli túl egyben
Hogy egy szélmalom csatát vívsz saját magaddal
Hogy te vagy aki ellök, és egyszerre marasztal.
Hogy önmagad ellensége és barátja is vagy
Hogy te vagy a labda, kit feldobnak, s fönnakad
Hogy egy porszem vagy, a hatalmas gépezet legalján
Hogy csak egy véres aláírás leszel a lapalján.
S ha évek múltán újra rákérdezel magadtól
Hogy érezted-e már magad egyedül, s nyomorultul
Jusson eszedbe ez az esős nap
S sose érezd, hogy villámcsap.
Gondolj arra, hogy sok rossz után, csak jó jöhet
Hogy sok bút, majd nagy öröm követ
S érezd úgy, hogy lesz ez még így se
Érezd majd azt, hogy a nyomorúságnak vége.
Kosztercsi
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése