Zavar

Ablakomon kinézek: esőre áll

Olyan felhős az ég, mint belül a lány.

Nem tudom, hogy mi is ez, valami nem jó

Agyamon, és kezeimen egy-egy béklyó.

Valami történt, én sem tudtam igazán

Ez már az? Vagy még el sem kezdődött talán?

Zavar. Igen, ez a jó szó, az van a fejemben

Hiába pihen a keze a kezemben.

„Változz meg érte, ez a megoldás!”
Jön barátnőmtől az áldás

De azt tanították, mikor kiscsikó voltam

Soha senkiért ne adjam fel magam!

És ez, a másik, én nem is értem

Bár tudom, hogy mi történt…még régen.

Mégis most, most kellett felbukkannia

Az eddigi viszonyunkat végleg megunnia.

Két férfi egy trónért harcolva

Szívembe monogramokat karcolva.

Mert az egyik édes, tenyerén hordana

De a másik mindig nevetésbe botlana.

Én már tényleg nem tudom. Akarom-e vagy sem?

És ha rosszul döntök, azzal megelégszem?

Zavar. Igen, ez a jó szó. Eltölti az életem.

Majd egyszer végre kiderül a végzetem.

Kosztercsi

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇