Igen! Nem? Talán...

Egy nagyon csúnya játékot játszunk az egyik barátnőmmel. Az utcán sétálva a szembe jövő fiúkat mustrálva válaszolunk a kérdésre: Randiznál vele? A válasz vagy egy határozott igen, vagy egy tétova nem, vagy a bizonytalanság tökéletes talánja.
 Tudom, tudom. Vessetek a mókusok elé! Ki vagyok én, hogy a kinézete alapján ítéljek meg bárkit is?! Hogy még a képzeletemben is elvegyem az esélyt a kevésbé jóképű fiúktól? Hogy beskatulyázzak bárkit?
De hát nem ezt csináljuk mindannyian? "A külső ami megfog, a belső, ami megtart."- tartja a mondás. Mennyire igaz ez? Olyannyira, hogy egy buliban is így történik az ismerkedés. Azt fogod leszólítani, aki tetszik neked. Ahhoz mész oda, akinek a külseje megtetszik, és csak utána ismered meg a belsejét.
És mi van, ha kívülről tökéletes és belülről rohad? Megfog? Elég a külseje?

És lemondunk a figyelmességről, a szerelemről, a szenvedélyről a szépségért?

És a fordított helyzet? Ha megfog benne valami, de nem tetszik egyáltalán? Feláldozzuk e az esztétikát az érzelmek oltárán?

Van-e tökéletes? Aki kívülről és belülről is jól néz ki? Akivel szívesen mutatkozol és aki a szíves dolgaidban is otthon van?

Mi a fontosabb? Mi ér többet nekünk? A helyes pofi, vagy az érző szív dominánsabb?

 És egyáltalán miért foglalkozok ezzel?
Van válasz? Igen! Nem? Talán..

Kosztercsi

A kép forrása: freepik.com

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇