Viharos nőnap

Március 8.
A Nemzetközi nőnap gyönyörű dátuma.
Mi tartozik ehhez a naphoz? A nők tisztelete. Van olyan, aki egy mondvacsinált, "szocialista" napnak nyilvánítja az egész ünnepet. Na most kérdem én: mi nők nem érdemlünk meg egy napot, ami egy kicsit más. Amikor kapunk egy köszönömöt a fiunktól, a férjünktől, a bátyánktól, az apánktól.
Én ezt a napot barátnősen töltöttem, mivel a lovagomnak haza kellett mennie.
Mazsi (a barátnőm) otthonról érkezett, egy verseny után indult Debrecenbe. Nagyon örültem a jöttének, mert elhozott egy darabka Kisvárdát nekem. A napom alapvetően jól indult: kipihentem magam, reggel hívott a barátom, hogy felköszöntsön, az egész napom szabad volt. Egy zavart be csak: a fránya eső.
 Este felé, amikor Mazsi érkezésének időpontja közeledett buszra ültem, hogy kellőképpen várhassam az állomáson. Az utamon - az eső ellenére - férfiak/fiúk és nők/lányok százait láttam virággal, vagy lufival a kezében mászkálni. A nőnaptól megbódultan értem az állomásra. Alig fértem be az ajtón. A virágárus néni harsány hangján ordította a virág árakat, a férfiak pedig egymást lökdösve igyekeztek a legszebb darabot megszerezni "nőjüknek". Jót mosolyogtam. Beléptem az ajtón, mire egy kislány jött neki a térdemnek, akinek egy piciny tulipán volt a kezében. Leguggoltam hozzá. Megkérdezte hogy hívnak. Mondtam, hogy Eszter. A következő kérdés előtt jól végig mért, és hatalmas kék szemeivel a szemembe nézett és azt kérdezte:
-Neked hol a virágod? Nincs apukád, aki vegyen neked?
Felkacagtam, de válaszolni nem tudtam, mert édesanyja odaszaladt és felkapta a kis tündért. A távolból, még rám nézett, és integetett a tulipános kezével. Hihetetlenül boldognak éreztem magam. Nem kaptam virágot. De ez felért azzal.

Beljebb tolultam, és láttam, hogy Mazsika vonata késik. Gondoltam, addig elfoglalom magam. Kikerestem a táskámból egy nyalókát, és jóízűen nyammogtam. Majd elindultam kifelé.  Könnyűszerrel lépkedtem a lépcsőkön. A peron mellett álldogáltam, eszegettem a nyalókámat, és közben fürkésztem. Bácsi; Néni; rózsa, egyetemista lány; szegfű, fiú, orchidea. Jól esett a szememnek a látvány. Csak álldogáltam ott, amikor megláttam a nőnap talán egyik legszebb ajándékát. Egy lány indult el a peron felé. 4 táska és egy kemping bicikli. Négyen jöttek el mellette. A lány már a nyolcadik lépcső foknál járt, amikor egy fiú az első lépcső fokról felszaladt, és felajánlotta segítségét. Elkapott még egy táskát a lány válláról. Felvitte. Majd a szemébe nézett és azt mondta: Boldog nőnapot!
Körbenéztem, hogy látta-e ezt rajtam kívül valaki, vagy csak képzelődtem. A vonatra váró tömeg nem reagált. A lány és a fiú, két különböző irányba indult el. Már elkezdtem gondolkozni, hogy talán képzelődtem, amikor a vonat befutott, és Mazsi leszállt a vonatról. Hazaúton mesélt, és mesélt, be sem állt a szája, de én még mindig az állomáson töltött fél órámon filóztam. A legszebb nőnap volt a mai.
Később hárman lányok megünnepeltük a nőiességünket! Eső, tánc, ének. Minden, ami kell. Mert ennyi már igazán jár nekünk. Ha már senki nem segít "tekerni" a biciklinket!

K.



Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Kép forrása: freepik.com

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik