2013, az elfojtott érzések, érzelmek, indulatok éve

Belül valójában zokogok... Ti mégis büszkén néztek fel rám,hogy a bohóc vagyok, és mindig mosolygok! Nem mutatom meg az igazi arcomat. 
Próbálok jó képet vágni mindenhez. 
Ehhez a rohadt élethez. 
Az anyagi gondjaimhoz, a labilis érzelemvilágomhoz, az emberekhez, a butaságaikhoz. Szeretném néha egy gombbal kinyomni az egész hülyeséget, ami körülöttem zajlik, kilépni, és átlépni egy másikba. Ami jobb, szebb vagy csak egyszerűen nyugisabb. Ahol csend van. Nyugalom. Béke.
Ahol nincs vita, nincs leszúrás, nincsenek anyagias emberek, ahol csak én vagyok, a szeretteim, és boldogok lehetnénk.
Hol van ez a gomb? Vagy hol van a használati utasítás, hogy amikor minden és mindenki ellenem fordul, ki keressem, hogy mi ilyenkor a teendő? Hol találhatok vigaszt?
Miért érzem úgy, hogy szépen lassan minden ellenem és nem értem történik? Hogy elveszek az anyagias világban az árak, és a betűk között. Hogy az érzéketlen, és maguk hasznát kívánók szépen lassan maguk alá taposnak? Ez normális? Mi történik velem? És mikor mutathatom meg végre, hogy igen, így van?!
Ki ad választ a kérdéseimre?!



K.





Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Kép forrása: freepik.com

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

10 dolog, amit mindenképp meg akarok csinálni, mielőtt betöltöm a 30-at!