Új hely, régi élet
Halihó Blogspot! Halihó, vadiúj olvasók!
Új helyszínről, a régi lelkesedéssel, és egy új kötelesség tudattal vágok bele a blogba.
Sok mindent olvastatok már tőlem/ rólam, azt viszont szerintem nem tudjátok mekkora Karácsony fanatikus vagyok. Már most-december elején-karácsony zenék tömkelege sorakozik a telefonomon, megkezdődött a díszítés, és imádom a téllel járó finomságokat is. Éljen a forralt bor, a sült kolbász, a forró csoki, a kenyérlángos, és az összes ilyen csudi jó dolog.
Azért is szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor mindenki egy kicsit közelebb van hozzád. A szomszéd néni, megkínál a mézeskalács házikóból- mármint a rendesből, nem a vasorrú bábásból-, a boltban az eladónő kedvesen mosolyog, ha meglát, mindenki észbe kap, hogy a szeretet ünnepén nem lehet mogorva.
Talán egy barát, pont ennek kapcsán nyílik meg neked! Nagy felfedezést tettem ma. Mindannyian álarc mögé bújunk, és sokunk olyan jól csinálja, hogy még a sokat látott "írónő" sem képes kiszúrni. Ma kinyílt nekem, egy kedves barátom, akit ugyan nem rég óta ismerek, de meg volt bennem róla a kép. Erős, magabiztos, önbizalomban túltengő, jóképű, kedves fickó. Majd fél óra beszélgetés után, mihelyt a szívére helyezett ajtó kinyílt, kiderült, hogy elvált szülők gyereke, aki küzd azzal, hogy hogyan is szedjen fel egy lányt. Na, ez az amire egy felkészült ember sem tud mondani semmit. Észbe kapunk, hogy milyen jókor voltunk jó helyen. Hogy éppen Ránk volt szüksége, hogyha ő talán tudatosan nem is eszmélt rá.
Szóval. Mire nem jó a Karácsony?
Éljen, éljen és még egyszer éljen!
Hozzon közelebb mindenkit elveszített, vagy eltávolodott barátaihoz, rokonaihoz, teljen mosolyogva, táncolva, énekelve, boldogan, EGYÜTT!
Ezt kívánom. És alig várom már.
Juhúú!
Új helyszínről, a régi lelkesedéssel, és egy új kötelesség tudattal vágok bele a blogba.
Sok mindent olvastatok már tőlem/ rólam, azt viszont szerintem nem tudjátok mekkora Karácsony fanatikus vagyok. Már most-december elején-karácsony zenék tömkelege sorakozik a telefonomon, megkezdődött a díszítés, és imádom a téllel járó finomságokat is. Éljen a forralt bor, a sült kolbász, a forró csoki, a kenyérlángos, és az összes ilyen csudi jó dolog.
Azért is szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor mindenki egy kicsit közelebb van hozzád. A szomszéd néni, megkínál a mézeskalács házikóból- mármint a rendesből, nem a vasorrú bábásból-, a boltban az eladónő kedvesen mosolyog, ha meglát, mindenki észbe kap, hogy a szeretet ünnepén nem lehet mogorva.
Talán egy barát, pont ennek kapcsán nyílik meg neked! Nagy felfedezést tettem ma. Mindannyian álarc mögé bújunk, és sokunk olyan jól csinálja, hogy még a sokat látott "írónő" sem képes kiszúrni. Ma kinyílt nekem, egy kedves barátom, akit ugyan nem rég óta ismerek, de meg volt bennem róla a kép. Erős, magabiztos, önbizalomban túltengő, jóképű, kedves fickó. Majd fél óra beszélgetés után, mihelyt a szívére helyezett ajtó kinyílt, kiderült, hogy elvált szülők gyereke, aki küzd azzal, hogy hogyan is szedjen fel egy lányt. Na, ez az amire egy felkészült ember sem tud mondani semmit. Észbe kapunk, hogy milyen jókor voltunk jó helyen. Hogy éppen Ránk volt szüksége, hogyha ő talán tudatosan nem is eszmélt rá.
Szóval. Mire nem jó a Karácsony?
Éljen, éljen és még egyszer éljen!
Hozzon közelebb mindenkit elveszített, vagy eltávolodott barátaihoz, rokonaihoz, teljen mosolyogva, táncolva, énekelve, boldogan, EGYÜTT!
Ezt kívánom. És alig várom már.
Juhúú!
K.
Kép forrása: freepik.com
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Megjegyzések
Megjegyzés küldése